Mi a település története?

(Forrás: Wikipédia)

Vereb nevét az oklevelek 1276-ban említik először Verub alakban, ekkor a falu a Csák nemzetség birtoka. 1276-ban a feljegyzések szerint a falu papja kísérte Szent Margit sírjához a tési papot. 1326-ban a Csák nemzetséghez tartozó István fiai, Péter és István itteni öröklött részbirtokukat Csókakővel együtt átadták cserébe Károly Róbert királynak. 1330-ban az e nemhez tartozó Gurkee fia Pál öröklött földjét szintén átadta a királynak, hogy a csókakői uradalomhoz csatolta. 1333-ban papja 40 kisdénár pápai tizedet fizetett.

A második világháború előtt Vereb gazdasági adottságaihoz képest elmaradott község volt. Egy 1935-ös felmérés szerint a község határa 3880 kat. hold volt, amiből 1798 kat. hold urasági földbirtok, 1981 kat. hold. paraszti birtok, 121 kat. hold pedig községi birtok volt. A mezőgazdasági művelésre alkalmas területek jelentős részével a középparasztság rendelkezett.

A községben felekezeti iskola működött, felszerelése meglehetősen kezdetlegesnek bizonyult. Mivel a gyermekeket a mezőgazdasági munkákba gyakorta bevonták, így ősszel és tavasszal elhanyagolták az iskolába járást.

Verebről 42 fő vesztette életét a második világháború frontjain, illetve a felszabadító harcok során. A szovjet csapatok 1944. december 22-én foglalták el először a községet. A falu határában összesen 77 kilőtt páncélost számoltak össze, ami a Budapest körülzárásáért vívott harcok hevességét is tanúsítja.

1945. január elején a szovjet katonai igazgatás képviselője összehívta a községi elöljáróság tagjait, Varga Lajos jegyzőt, id. T. Szabó Lajos bírót, és Kampis István írnokot, majd felszólította őket az élet megindítására. Megszervezték a halottak eltemetését, az utak és az iskola rendbehozatalát, valamint a tejbegyűjtést.

Januárban még Vereb körül hullámzott a front, súlyos harcok folytak a szovjet csapatok és a német "SS" alakulatok között. 1945. január 26-án a kora hajnali órákban a németek erős páncélos erőkkel meglepetésszerűen betörtek a Váli völgy felől Vereb községbe. Itt Vereb térségében kellett volna találkozniuk a Baracska és Bicske irányából támadó német ékekkel. Szemtanúk elmondása szerint 30-35 páncélos tört be a községbe, túlnyomórészt "SS" páncélosalakulathoz tartoztak. A németek majdnem két napig tartották magukat a Vértesacsa felől ellentámadást intéző erős szovjet alakulattal szemben, illetve a fogságba esett szovjet katonákkal is kegyetlenkedtek. A szovjet hadifoglyokat az uradalmi kovácsműhely épületébe terelték és barbár módon megkínozták, majd kivégezték őket. Akiknek megkínzására nem maradt idejük vagy erejük, azokat a kovácsműhely előtt lőtték főbe. Összesen 39 szovjet katona és hadifogoly lelte halálát, a harcok során pedig több mint százan haltak meg.

Később a lebontott kovácsműhely helyén 1957-ben emlékművet emeltek, mely az uradalmi kastély parkjában áll. A verebi harcokról Ilja Markin szovjet író is megemlékezett, aki korábban műszaki tisztként harcolt a falu környékén és később többször is visszalátogatott oda.

Január 27-én éjfél tájban hagyta el az utolsó német páncélos a községet, ám a németek fejér megyéből való kiűzéséig, március végéig nem kezdődhetett meg az újjáépítés. Április elején alakult meg a Nemzeti Bizottság, megszervezték a községi rendőrséget. Az állatállomány szinte teljesen elpusztult a harcok során, az uradalom kismagtárában 120 métermázsa gabona állott rendelkezésre.

Megkezdődött a földosztás is. A 3880 katasztrális holdból felosztható földalap 933 kat. hold, a földigénylők száma 145 fő volt. 1945. május 10-ére be is fejeződött a földosztás, mint a 933 kat. hold felosztásra került 135 személy között és 53 házhelyigénylő számára.

A községben 2 üzemképes és 3 meg nem javított traktor volt, ill. 7 rossz erőben lévő ló. A megmunkálatlan, bevetetlen föld 873 kat. holdra rúgott. Ezt követően főleg mezőgazdasági tevékenység folyt tovább a településen és környezetében.

A település 2007-ben került át a Székesfehérvári kistérségből a Gárdonyi kistérségbe. 2013 óta a Gárdonyi járás települése.